Ma dinoszaurusz vagyok,
Holnap dinó vizelet,
Majd egy virágra repít,
A hajnali kikelet.
Később a Nap hevít,
Magasra felszállok,
Aztán a magasban,
Felhővé válok.
Olykor a többiekkel,
Mennydörgök villámlok,
S van, hogy onnan fentről,
A tengerbe esek,
És a széllel együtt,
Hullámot vetek.
Majd partra érek,
Mint fehér köd
Vagy pára,
Vagy akár úgy,
Akár a Hold dagálya.
Persze nem akkor,
Mikor lenyel egy bálna,
Vagy a nagy hidegtől,
Átmegyek kristályba.
Kiszolgáltatott és
Nagyon kicsi vagyok.
De idővel még így is.
Hegyeket koptatok
De én vízcsepp vagyok,
Az időm végtelen,
De a tiéd ember,
Elmúlik hirtelen.
