E csepp víz élete

Ma dinoszaurusz vagyok,
Holnap dinó vizelet,
Majd egy virágra repít,
A hajnali kikelet.
Később a Nap hevít,
Magasra felszállok,
Aztán a magasban,
Felhővé válok.
Olykor a többiekkel,
Mennydörgök villámlok,
S van, hogy onnan fentről,
A tengerbe esek,
És a széllel együtt,
Hullámot vetek.
Majd partra érek,
Mint fehér köd
Vagy pára,
Vagy akár úgy,
Akár a Hold dagálya.
Persze nem akkor,
Mikor lenyel egy bálna,
Vagy a nagy hidegtől,
Átmegyek kristályba.
Kiszolgáltatott és
Nagyon kicsi vagyok.
De idővel még így is.
Hegyeket koptatok
De én vízcsepp vagyok,
Az időm végtelen,
De a tiéd ember,
Elmúlik hirtelen.

Csak ez...

Nem járok előtted,
Nem megyek mögötted,
De ott leszek melletted.

Nem leszek közel,
Nem leszek távol,
De ha zuhanni kezdesz,
Elkaplak bárhol.

Nehéz sodorban
Evezni segítek,
Égzengő borúban,
Szelet repítek.

Ha én esek le
Kezet nyújtasz felém,
Könnyem pereg le,
Te mosolyt csalsz belém.

Hálás vagyok.
Miért ne lennék hálás?
Nem könnyű az élet,
De akad benne áldás.

Motiváló, jókívánság

Reggel ha nap kel rád,

Összes aranyló sugarát,

Ragadd meg, a Tiéd

S minden öröme,

S lelked minden ereje,

Bírja azt mi neheze.

Ha néha félsz is,

Bátor vagy.

S ha gyenge;

Nem, de erős.

Ha bőrödön is

Csíp a fagy,

Legyen szíved derűs.

Csillagos kék éjszakában,

Neked világít a Hold,

Pihenj meg a boldogságban,

Nehéz utad volt.

S járj tovább szerencsével,

Hit vigyázza utad,

Hogy bármi lesz megleled,

Mit szíved folyton kutat.

S ha nagy sziklára lelsz,

Mi elsőre nehéz,

Attól csak erősebb,

S ha úgy döntesz elbírod,

Alap lesz és otthonod.

Holdas kék éjszakában

Csillag neked ragyog,

Legyen fényed a világban,

Lépted bárhol tapod.

Csillagos kék éjszakában,

A Hold neked világít

Pihenj meg a boldogságban,

S legyen tiéd minden:

Ami számít.

Tiszavirág

Egyet fordul veled a világ,

És élsz is múlsz is tiszavirág.

Aranyba borít az alkony fénye,

Aláfest a víz tükrére,

S aláhullsz hát te magad is,

De ki tudná nálad jobban,

Hogy az élet lángja hogy ellobban,

Hogy igazan kell élni,

S a holnaptól nem félni,

Hisz ha megtesszük mit ma lehet,

Az új élet átvészeli a telet,

S ha a forgás elhozza a nyarat,

Új életet hoz, ami halált arat.

Álmodtam

Álmondtam egy jelent,

Ahol minden rendben volt.

Nem volt bakancsunkon,

Múltból való folt,

Csüngtünk vakarcsunkon,

A vihar utáni békén,

A felkelő napon,

A horizont szélén.

Mert addig jártunk,

Míg levertük a sarat,

S emberré váltunk

Ki új életet arat.

Egyszerű

Mindenki arra vágyik,
Hogy boldog legyen.

Hogy nevethessen,

Baráti ebédeken,

Ne legyen hideg az ágya,

Hogy szerethessen,

Ez minden vágya.

S ha a vihar árja,

Partot ér nála,

Legyen egy kéz,

Hogy a hullámból kirántsa.

S legyen egy közösség,

Mi egymásnak segít,

Hogy hely mindenkinek jusson,

S benne mindenki

Önmaga boldogulhasson,

Hogy egymást mindenki,

Őszintén tisztán szerethesse,

Az álarcot mindenki levethesse.

Hogy inkább azt fejlesztenénk,

Akik vagyunk,

S ez elé nem falat építenénk,

Amit a közösségnek adunk.

Mert így ha valaki

A helyét keresi,

Hogy ki a társa,

Az embert nem,

Csak a falakat látja,

S tán egész életében,

A labirintust járja.

Hol minden hamis, játszma,

S az életnek törvénye van,

De nincs igazsága.

Utcalámpák, csillagok

Utcalámpák, csillagok

Az egyik ég

A másik ragyog,

A lámpafényben

Jobban látsz

És mégis

A csillagra vágysz.

Mert habár

Csak egy folt az égen,

Örökre ragyog

A sötétben.