Születésünkkor

Születésünkkor
Még ismeretlen a fény.
Szemünk csillagpor,
A világ tünemény.

Ahogy növünk,
Úgy velünk nő a világ,
Történetet szövünk,
Szívünk csupa láng.

Csillagképet festünk
Életünk egére,

Sötétségben lestünk,
És tudjuk, hogy megérte.
Új nap bukkan fel
A horizont mögül,

S a fény otthonra lel,
Bennünk legbelül.

Nézz fel az égre,
Az ott a te eged,
S nézd meg a napot,
Ez a Te Napod.

- Epilógus -
S ha est is van

A hold átadja neked,

Udvarában megleled,

S ha az sincs,

Hát annál több

csillag ragyog,

Mint sok kincs,

S e képek között,

Ha szemed forgatod,

Megtanulod jól olvasni,

S megleled a Sarkcsillagot,

Utat fog mutatni.